Égi kalendárium: 2011. június

Szerző: Nagy Zoltán Antal | 2011. május 28., szombat

A bolygók láthatósága A Merkúr a hónap első felében nem látható, de 20-a után már ismét kereshető az esti ég alján, röviddel napnyugta után. Láthatósága fokozatosan javul, a hónap végén már több mint egy órával a Nap után nyugszik.   A Vénusz még mindig a hajnali K-i ég ragyogó égiteste. A hónap folyamán végig egy órával kel a Nap előtt. Fényessége –3,9m, átmérője 10,6"-ről 10,0"-re csökken, fázisa 94%-ról 97%-ra nő.   A Mars az Aries (Kos), majd a Taurus (Bika) csillagképben figyelhető meg. Mintegy másfél órával kel a Nap előtt, így a hajnali K-i ég alján kereshető. Átmérője éppen csak meghaladja a 4"-t — így felszíni részleteinek megpillantásában sajnos nem érdemes reménykedni!   A Jupiter ismét jól megfigyelhető a Pisces (Halak) majd az Aries (Kos) csillagképben. Az éjszaka második felében a DK-i égbolt feltűnő égitestje. Fényessége –2,2m, átmérője 36".   A Szaturnusz hátráló, majd 14-étől előretartó mozgást végez a Virgo (Szűz) csillagképben. Az éjszaka első felében észlelhető, éjfél után már nyugszik. Fényessége 0,8m, átmérője 18".   Az Uránusz és a Neptunusz éjfél után kel, az éjszaka második felében látható. Előbbi a Pisces (Halak), utóbbi az Aquarius (Vízöntő) csillagképben kereshető meg.   Együttállások, csillagfedések, érdekességek 5-én hajnalban (1:28-2:09 UT) között a Jupiteren két hold, az Io és az Európa árnyékát egyszerre figyelhetjük meg. Érdekes lesz a Szaturnusz és a Porrima (γ Virginis) együttállása. A 9-i éjszakán alig 16'-re halad el a gyűrűs bolygó ettől a szép 3m-s, sárgás kettőscsillagtól, de a hónap folyamán végig közel maradnak egymáshoz. A kettőscsillag fizikai kettős, azaz a valóságban is egymás körül keringő csillagokról van szó. Ezek 2005-ben voltak legközelebb egymáshoz, a jelenlegi 1,5" körüli látszó távolságuk már jól megfigyelhetővé teszi ezt a kettőscsillagot.   A hónap végén 26-tól kezdve a fogyó Hold sarlója, a hajnali égen látható nagybolygókkal napról-napra változó együttállás sorozatot eredményeznek. A képet fűszerezi a Fiastyúk halmaza is. Június 26-án hajnalban kezdődik az együttállás sorozat 26-án a Jupiterrel alkot szép párost a 26%-os holdsarló. Két nap múlva, azaz 28-án a Fiastyúk mellett 4°-ra halad el a 12%-os Hold, 29-én már a Mars mellett 4,4°-ra vonul el az ekkor már csak 6%-os fázisú égitest. Különlegesség lesz a Vénusz és az 1%-os holdsarló találkozója 30-án reggel 6:36 UT-kor a már nappali égen. A sarló peremétől mindössze 6'-re fénylik majd a "televénusz". A Vénusz majdnem egy órával a Nap előtt kel fel, így ha időben kitelepedünk nyomon követhető ahogy a Hold megközelíti. Teljes holdfogyatkozás június 15-én Hosszú idő után ismét teljes holdfogyatkozást figyelhetünk meg — mindjárt olyat, amely a földárnyék közepén halad át, azaz ún. centrális fogyatkozás. Ennek megfelelően az árnyék a szokottnál is sötétebb lesz, viszont a nyári napfordulóhoz közeli időpontnak köszönhetően a Hold végig alacsonyan lesz látható. A jelenség kezdetén, a részleges fázisban még a horizont alatt lesz kísérőnk.   A fogyatkozás alatt nagyon szép égi háttér előtt láthatjuk majd a Holdat, hiszen az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagkép legsűrűbb, Tejutas részén jár majd, a Scorpius (Skorpió) és a Sagittarius (Nyilas) között. Ez, és a végig alacsony horizont feletti magasság kiváló lehetőséget ad tájképbe komponált, nagyobb látószögű felvételek készítéséhez is. Érdemes lehet hosszú expozíciós idejű és sorozatfelvételek, egyedi expozíciók készítésében is gondolkozni. Külön érdekesség, hogy a fogyatkozás közepén a Nap még csupán 10°-ra lesz a horizont alatt, így kis ügyességgel szép alkonyati, majd kékes hátterű képeket is készíthetünk. Mellékelt fotónkat Mizser Attila készítette 1996. szeptember 27-én. A Hold mellett a Szaturnusz csíkja látható.   A félárnyékos fázis kezdete és a teljes árnyék megjelenése a holdperemen 18:22 UT-kor még a horizont alatt találja a Holdat — így picit már kicsorbult holdkorong fog felkelni a horizonton. A keleti országrészben a holdkelte 18:35 UT-kor lesz, a nyugati felében pedig 18:45 UT-kor. A Holdat teljesen 19:22 UT-kor lepi el a földárnyék, majd ettől számítva 50 perc múlva éri el az árnyék közepét, azaz a legsötétebb részt. A teljes fogyatkozás 21:03 UT-ig tart, majd 22:03 UT-kor a részleges fázisnak is vége lesz. Újabb egy óra elteltével már a félárnyék is levonul kísérőnk felszínéről.     Olvasóink figyelmébe ajánljuk Kaposvári Zoltán oldalát, melyen nagyon sok további információ olvasható a jelenségről. A holdfogyatkozás kapcsán szerveződő távcsöves bemutatókról Hírportálunkon lehet majd részletes, és aktuális információkat találni!   A Meteor rovatvezetői ajánlják Változócsillag ajánlat   A június változócsillaga: a T Coronae Borealis. A T Pyxidis visszatérő nóva 25 éve várt újabb kitörése ismét felkeltette az érdeklődést a ritka csillagtípus tagjai iránt.   Május–júniusban már sajnos nem észlelhető Magyarországról a déli változó, így e havi ajánlatunkba „kárpótlásul” az egyik legkönnyebben megkereshető északi visszatérő nóvát, a T CrB-t választottuk. Az ε CrB közvetlen szomszédságában található csillag az ismert visszatérő nóvák legfényesebbike: míg minimumban hajszállal 10,0 alatt található, addig ritka kitörései során rövid időre eléri a 2,0-s fényességet is, azaz szinte elhalványítja magát az α CrB-t is! Első kitörését 1866. május 12-én fedezték fel 2,2 magnitúdónál, majd még ugyanezen éjszakán el is érte 2,0 magnitúdós maximumát.   8 nappal később jutott vissza a szabadszemes láthatóság határig, majd további 100 nap alatt visszasüllyedt a 8,5 magnitúdós fényességig. 1946-os második nagy kitörése nagyon hasonló fényváltozásokat mutatott, míg az 1960-as években ultraibolya tartományban mutatott kisebb felfényesedéseket. A kb. 3500 fényévre található visszatérő nóva bármikor áteshet egy újabb kitörésen, így érdemes minden este felkeresni, akár még egy 20x60-as binokulárral is. Minimumában sem teljesen állandó fényességű, közelítőleg 220 napos periódussal mutat enyhe ingadozásokat, amiket a kettős rendszer pályamenti változásai okoznak.   (Ksl)   Mély-ég ajánlat Az NGC 6366 gömbhalmaz az Ophiuchusban egy kevéssé ismert objektum. Összfényessége 9m, de fénye vizuálisan 4-5’-es korongon szóródik szét (valódi mérete 10’ körüli), a gömbhalmazok majdnem leglazább, XI-es osztályába tartozik. Az M14-től délnyugat felé 3 fokkal, a 4,5m-s 47 Oph-tól 16’-cel keletre  található. Az alacsony felületi fényesség és a közeli fényes csillag kihívássá teszi megfigyelését, holott  nagyon izgalmas égitest: 12 ezer fényéves távolságával az egyik legközelebbi (és egyben az egyik legkisebb abszolút fényességű) gömbhalmaz. Sánta Gábor    Kettőscsillag ajánlat  A 90 Leonis egy szép hármas rendszer az Oroszlán csillagkép egy viszonylag csillaggazdagabb területén. Csodálatos látványt nyújt ez a rendszer, az „A” és a „B” tag között alig egy magnitúdó a fényességkülönbség, emellett kicsiny szeparáció jellemzi ezt a két sárga csillagot, melyet kiegészít a harmadik társuk halvány fehér fénye. A „C” tag jóval messzebb is található két társától, illetve jócskán halványabb is azoknál. Igazán lenyűgöző hármas rendszer, melynek megfigyelését kis távcsövekkel – akár 50 mm-től – is elvégezhetjük, a szoros AB tagokat közepes nagyításon, míg a harmadik csillagot kis nagyításon észlelhetjük a legkönnyebben. Szklenár Tamás